Az IKIM megbízásából a közelmúltban több olyan tanulmány készült, amely a minőségügy hazai helyzetét, minőségügyi feladatainkat, a minőségügy és az iparpolitika kapcsolatát vizsgálta az EU-csatlakozás tükrében. A szerzők kitérnek e tanulmányok főbb, ipari vonatkozású megállapításaira, valamint  egyes, a témával összefüggő hazai tevékenységekre.

Az Európai Bizottság fokozott jelentőséget tulajdonított annak az igénynek, hogy kezdeményezéseket tegyen a minőségügy területén az európai gazdaság versenyképességének és növekedésének elősegítésére. Különösképpen a nagy hozzáadott értéket szolgáltató tevékenységeket kell támogatni. Az Európai Minőségösztönző Politika fő irányainak egyike az, hogy erősítsék a vevői megelégedettségre összpontosító külső (vagy piaci) távlatokat. A vevői megelégedettség távlatainak európai szintű megerősítése megköveteli a vevői megelégedettség európai szintű mérését. Az Európai vevői megelégedettségi index ezért várhatóan lényeges összetevője lesz az Európai Minőségösztönző Politikának.

A közszolgáltatások a helyi önkormányzatok feladatai közé tartoznak. Korábban az önkormányzati munka területén a minőség igen ritkán képezte külön megfontolás tárgyát. Mivel az önkormányzatok anyagi lehetőségei fokozatosan szűkülnek, a minőség ügyének megfelelő kezelése a közszolgáltatások terén is egyre hangsúlyosabbá és sürgetőbbé válik. Mára már felismertük, hogy a minőséget a vevő ítéli meg szubjektív módon. Azt is megtanultuk, hogy a vevő elégedettsége csak akkor érhető el, ha a minőséggel összefüggő tényezőket az egész szervezet ismeri, s ha a problémákat sikerül megelőzni.

Magyarországon 1997 szeptemberéig kb. 700-ra szaporodott a tanúsított szervezetek száma. Felmerül a kérdés, hogy az ISO 9000-es minőségbiztosítási rendszer milyen mértékben jelent számukra “ugródeszkát" a TQM felé vezető úton. A kérdés megválaszolásához a tanúsított cégekhez fordultunk strukturált kérdőív segítségével. A válaszokat statisztikusan feldolgoztuk és elemeztük. 5 TQM-indikátort céloztunk meg kérdéseinkkel, az indikátorok összesített átlagértékére 60,7% értéket kaptunk. A cégek egyedi átlagértékei 25–95%-os tartományban szóródnak. Az elemzés kiterjedt a tanúsítás időpontja és az árbevétel szerint képzett célcsoportokra is.

A Nemzeti Akkreditáló Testület feladatainak és akkreditálási szerepének rövid összefoglalása után az akkreditálási kérelmek és a minőségügyi kézikönyvek leggyakoribb hiányosságait tárgyalja a szerző. Ezután a függetlenség és az “ésszerű megalapozottság" követelményét világítja meg; foglalkozik a felülvizsgálat esetleges következményeivel, majd rámutat, hogy a NAT munkatársainak szemléletét az akkreditálás célja szabja meg.

Milyen irányban fog továbbfejlődni a minőségirányítás? Mit eredményezhet az ISO 9000-es sorozat várható revíziója? Hogyan hat vissza a minőségirányításra a környezetközpontú, valamint a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi irányítási rendszer? Lesznek-e külön-külön irányítási rendszerei az egyes iparágaknak? Világrendszerré válik-e a TQM? A várható fejlődést hogyan követi az oktatás, mik a legközelebbi tervek?

A cikk II. része elemzi a minőségköltség, a marketing és az ár kapcsolatait, majd rámutat a TQM és a minőségköltség-gazdálkodás közös eszközeire. A humán erőforrás szerepének vázolása után választ ad a címben feltett kérdésre.

Összefoglalja az EOQ MNB 1997-es tevékenységét, kapcsolatait és 1998-as terveit tükröző elnöki beszámolót, felsorolja a kitüntetetteket és jutalmazottakat, utal az alapszabály-módosításra.

A beszámoló vázolja a konferencia körülményeit, felsorolja az MTESZ Minőségérem-díjjal jutalmazottakat, és röviden ismerteti az elhangzott előadásokat.