Az EOQ MNB 30 éve (Dr. Molnár Pál, az EOQ MNB elnöke)* 

Negyvenöt év telt el azóta, hogy néhány ország – Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság – minőségüggyel és minőségszabályozással foglalkozó nemzeti szervezete 1957-ben, Párizsban megalapította az EOQC-t**. Ez az aktus már csak egyik lépcsője volt annak a gazdasági-műszaki folyamatnak, amely az ötvenes évek közepe táján indult, s amelyben többek között a következő körülmények voltak meghatározóak:

• az Amerikai Egyesült Államok mind inkább érezhető gazdasági befolyásának ellensúlyozása az európai kontinensen;
• a japán minőségügyi forradalom első eredményeinek és térhódításának egyre világosabb felismerése.

Mindez természetesen még nem indokolta volna, hogy a termelés részletkérdésének számító minőségfejlesztés témakörében külön nemzetközi szervezet alakuljon, ám a gazdaságpolitikával mélyebben foglalkozóknak az objektíven ható gazdasági törvényszerűségekből már arra kellett következtetniük, hogy a termékek minőségének tudatos fejlesztése elodázhatatlan feladattá válik, sőt magának a fejlődésnek lesz a meghatározója. Látni kellett már akkor is azokat az új körülményeket, amelyek a minőségfejlesztés szükségességének irányába mutattak. Így az új technika által kielégíthető megbízhatósági igények, a forradalmian új technológiák és kutatási irányok (az atomenergia, az űrkutatás, a félvezetők forradalmasító hatása az elektronikára és a számítástechnikára) nem engedhették meg a továbbiakban a minőség véletlen alakulását és az utólagos válogatást.

A magyar szakemberek, elsősorban a minőségvizsgáló intézetek vezetői, kiváló mérnökei már a 60-as évek elején felfigyeltek az Európai Minőségügyi Szervezetben folyó munkára. Lengyel István, a TEXIMEI igazgatója, Rácz György, a MEEI igazgatóhelyettese, Philip Miklós, az MTESZ főtitkárhelyettese, Pickler Ferenc, az OMFB főosztályvezetője, Szász György, az MSZH osztályvezetője, dr. Almássy György, a TÁKI főosztályvezetője és mások rendszeresen részt vettek az EOQC konferenciáin, ezeknek anyagait az MTESZ Központi Szabványosítási és Minőségügyi Bizottsága és a Magyar Szabványügyi Hivatal támogatásával feldolgozták, és az érdekelt szervezetek rendelkezésére bocsátották.

1969-től megfigyelőként több szakbizottságban – pl. az oktatási, a megbízhatósági és a terminológiai bizottságban is – részt vettek a magyar műszaki és gazdasági élet szakemberei. Az itt szerzett tapasztalatok, valamint az EOQC-tól kapott tájékoztatás alapján a Magyar Szabványügyi Hivatal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes vezetői 1971-ben Magyar Nemzeti Bizottság létrehozását határozták el az EOQC-ba belépés érdekében. A minisztériumok, kutatóintézetek, egyetemek, vizsgálóintézetek és nagyvállalatok képviselőiből először a Bizottság választmánya alakult meg. Az MNB elnöke dr. Sütő Kálmán, az MSZH általános elnökhelyettese lett, a titkári tisztet Földesi Tamás és Lakat Károly egymást felváltva töltötte be.

A Választmány felhatalmazása és a Külügyminisztériummal történt egyeztetés alapján az MNB elnöke Rotterdamban személyesen nyújtotta át az EOQC főtitkárának, J. D. N. de Fremery úrnak az MNB felvételi kérelmét a teljes jogú tagságra. A kérelmet a főtitkár előterjesztését követően három tagú bizottság: A. V. Glicsev (Szovjetunió), U. Turello (Olaszország) és H. Wild (Svájc) vizsgálta meg, majd javaslatával a Tanács elé terjesztette. Az EOQC Tanácsa 40. ülésén, 1972-ben Párizsban a Magyar Nemzeti Bizottságot egyhangú támogatással az EOQC teljes jogú tagjául felvette, és képviselőjét a Tanács ülésére meghívta.

Az MNB teljes jogú tagkénti felvételét az EOQC akkori tagországai és a hazai Választmány is örömmel fogadták. A Közgyűlés jóváhagyta az Elnökség által már korábban elfogadott hazai és nemzetközi programot, és az EOQC-hoz kapcsolódóan hazai szakbizottságok létrehozását határozta el.

Szakembereink ismertsége az évek folyamán főleg a konferenciákon és szemináriumokon való aktív részvételük és ott tartott előadásaik következtében jelentősen megnőtt. Ennek megfelelően az MNB-vel egyetértésben egyre többen kaptak megbízatást a nemzetközi szervezetben is. Így pl. dr. Aschner Gábor hosszú ideig vezette a Termelők-Fogyasztók Bizottságát, dr. Molnár Pál 10 éven keresztül töltötte be az Élelmiszeripari Bizottság elnöki tisztét, dr. Farkas Jánosné titkára volt az Oktatási Bizottságnak, dr. Balogh Albert, Szóbel Judit és Marosi József is hosz-szabb-rövidebb ideig titkári feladatokat látott el.

Az EOQC Tanácsa különösen nagyra értékelte a magyar szakembereknek az élelmiszer-ipari, gyógyszeripari, oktatási, megbízhatósági szakbizottságban és a szemináriumok keretén belül végzett munkáját. Elismerést váltottak ki a magyar szakértők cikkei a szervezet lapjában, a QUALITY-ban. Közülük Kesselyák Péter és dr. Sütő Kálmán dolgozatáért, illetve a lap fejlesztésében végzett tevékenységéért elnyerte a lap Nívódíját is. A tanulmányok és kiadványok közül főleg dr. Molnár Pál anyagai arattak sikert.

A teljes jogú magyar tagtestület munkájának és eredményeinek elismerését fejezte ki az is, hogy már a felvételünket követő negyedik évben az MNB elnökét, dr. Sütő Kálmánt az EOQC publikációs alelnökévé és így a VB tagjává választották, s ezt három ciklusban megismételték. Ezt követően ugyanő 2 évig a külügyi alelnöki tisztet töltötte be, majd az 1984–87 közötti időszakra, nagy megtiszteltetésként, a szervezet elnökévé választották, és nyugdíjba vonulásáig a VB tagja maradt.

Az EOQC Tanácsa a Végrehajtó Bizottság javaslata alapján 1976-ban, Koppenhágában tartott, 51. ülésén határozatot hozott, hogy a 23. Konferencia megrendezésével Magyarországot bízza meg. A konferenciára a Hilton Szállóban, 1979. szeptember 4–7. között került sor. Több mint 200 előadás-javaslat érkezett 23 országból (köztük az USA-ból, Japánból, Ausztráliából), melyek közül végül 129 előadás került a konferencia programjába. Emellett további 54 javaslatot tartalék-előadásként fogadtak el. A Konferencián mintegy 600 külföldi és több, mint 200 magyar minőségügyi szakember vett részt.