Az EOQ évente megtartotta szokásos konferenciáját, amelyen a minőségügy legjobb szakértői vettek részt és tartottak előadást. Ezek az előadások azután egy-egy kiadványban megjelentek, és belőlük elég jó átfogó képet lehetett kapni a minőségügy nemzetközi állásáról, arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják a minőségügy szakértőit, milyen új utakat keresnek, és hol sikerült valamilyen érdekes megoldást találni.

Az előadások tematikája rendkívül széles volt, az elméleti kérdésektől a gyakorlati alkalmazásokig szinte mindenre kiterjedt, bár az egyes szakterületek speciális kérdéseit nem a konferenciákon, hanem inkább az EOQ szakterületi bizottságainak ülésein vitatták meg. Az EOQ-nak ezeken a szakterületi bizottságain kívül horizontális bizottságai is vannak, egy-egy általános elvi kérdéscsoport rendszeres vizsgálatára.

A konferenciákon elhangzó előadások között mindig helyet kaptak azok a beszámolók, amelyek egy-egy ország nemzeti méretű, többnyire állami támogatással és szervezéssel végzett kampányáról vagy központi intézkedéseiről adtak tájékoztatást. Számos országban volt például olyan többéves kormányprogram, amely támogatta a minőségügyi rendszerek bevezetését az iparba. Bár az EOQ nevében európai, valójában helyt adott a világ minden részéből érkező szakértők előadásainak, és a konferenciákon számos japán és amerikai előadó vett részt. Így például gyakran lehetett tájékoztatást kapni a Japánban a minőség támogatására és oktatására tett számos központi intézkedésről. Az USA-ban is történtek kormányzati lépések a minőség közvetett vagy közvetlen támogatására, de hallottunk ilyenekről Argentínától Hollandiáig szinte mindenhonnan.

A konferenciákon szereplő elméleti kérdések például olyan problémákkal foglalkoztak, mint a minőség fogalmának különböző megközelítési lehetőségei, a mérési hiba és a mérési bizonytalanság fogalma, a megbízhatóság tervezése, a statisztikai módszerek alkalmazása, alternatív megoldások összehasonlító elemzése, a minőség költségeinek meghatározása.

Az előadások nagy része nem kívánt általánosítható kérdéseket felvetni, hanem megelégedett az előadó által képviselt gyár tapasztalatainak ismertetésével. Elmondták, milyen reményeket fűztek a rendszer bevezetéséhez, milyen nehézségekkel találkoztak, amikor a gyár konkrét körülményeire kívánták alkalmazni a szabványok általános előírásait. A legtöbb gyárnak voltak ilyen természetű problémái, és ezek annál több kreatív erőfeszítést igényeltek, minél jobban különbözött a gyár profilja egy mechanikai üzemétől. Elmondták a tanúsításra való felkészülésnek és magának a tanúsításnak a tapasztalatait, és rámutattak arra, hogy a rendszer bevezetése milyen piaci sikereket vagy egyéb hasznos tapasztalatokat hozott.

A gyári tapasztalatok között általában nagy hangsúlyt kapott a vezetők megnyerése, a dolgozók oktatása, részprogramok kidolgozása, ösztönzési rendszerek bevezetése.

A gyári tapasztalatokhoz hasonló, de ezeken túlmutató információt nyújtottak a tanácsadók tapasztalatai. A tanácsadók ugyanis sok üzemet látnak és több lehetőségük van az összehasonlításra, az általánosításra.

Ilyen tapasztalatok összegzéséről számolt be például Juran professzor tíz évvel ezelőtt, amikor bemutatta, hogy a japán termékminőség fejlődési trendje meredekebb az amerikainál, és hogy 1975 óta az amerikai ipar egyre erősebben lemaradt a japán eredményekhez képest, Bár az amerikai gépjárműiparban bekövetkezett javulás hatására ez a lemaradás már nem nő, de tovább is fennáll - mondta Juran, és részben az oktatás továbbfejlesztését, részben sok-sok apró minőségjavítás bevezetését jelölte meg követendő útként.

Az EOQ konferenciák résztvevőinek ma is 85%-a műszaki és alig 14%-a közgazdász. Ilyen körülmények között érthető, ha a kérdések gazdasági elemzése hiányos marad. Ha a közgazdászok tudatában lennének annak, hogy a minőségi hiányosságok miatti költségek csökkentésével a bruttó nemzeti jövedelmet 5-10%-kal lehetne növelni, jobban érdeklődnének a minőségügy irányt és ugyanúgy foglalkoznának vele, mint az infláció és a munkanélküliség kérdésével.

A gyenge minőség maga is az infláció egyik forrása - mondja az egyik előadó. A gyenge minőség többek között kisebb tartósságot jelent, ami gyakoribb beszerzést tesz szükségessé, de ugyanezt eredményezheti más jellemzők romlása is: a gyengébb mosóhatású mosóporból több kell. Így vezet a gyenge minőség a kereslet növekedéséhez. A gyenge minőséggel párhuzamosan a gyártóhoz érkező reklamációk és a minőségi hiányosságok költségei nőnek, nő az önköltség, és a gyártó kénytelen emelni az árat. A vevő rosszabb árut kap és többet fizet érte.

A műszaki és pénzügyi szakértők közti szakadékhoz hasonló helyzettel találkozunk egyes feladatok számítógépre vitelekor. A rendelő többnyire nem tudja, hogy milyen igényt lehet a számítógép segítségével könnyen teljesíteni, és melyek azok, amelyek teljesítése igen költséges lenne. Így gyakran félmegoldások születnek nagy ráfordításokkal, holott sokkal kisebb ráfordítással sokkal több feladatot is meg lehetne oldani a számítógéppel, mint amire a rendelő egyáltalán gondolt.

A tanácsadók mutattak rá arra is, hogy a minőség alakulásában a fogyasztók is részt vesznek. A fogyasztó szerepe abban áll, hogy bojkottálja a rossz minőségű vagy drága árut, akkor is, ha a piacon nincs más áru, amellyel azt helyettesíthetné. Ezt akkor lehet megvalósítani, ha fogyasztói szervezetet hoznak létre. Az ilyen szervezetnek az is szerepe, hogy tájékoztassa a fogyasztót a minőségről és az árakról, együttműködjön a sajtóval és más tömegkommunikációs szervekkel. Ez azt is megkönnyíti, hogy a kormány tisztán lássa, hol kell beleavatkoznia a gyártás vagy az értékesítés folyamatába. Az ilyen információ a gyártókat és a kereskedelmet is befolyásolni tudja.

A minőség a gyártó felelőssége. Hiba volna olyan, országos minőségszabályozási vagy -biztosítási programokat, minőségtanúsítási rendszert stb. létrehozni, amely a felelősség egy részét nem termelő szervezetekre, pl. a szabványügyi intézményre hárítaná át. Ipari vagy kereskedelmi egyesülések sokat tehetnek annak tudatosítása érdekében, hogy milyen minőségi szintet kell elérni és milyenek lehetnek az ehhez tartozó méltányos árak, jelentős szerepük lehet a csalás és tisztességtelen verseny kiküszöbölésében.

A minőséget gyakran úgy értelmezik, mint a termelés és a gyártás minőségét. Valójában szélesebb körű értelmezésre van szükség, olyanra, amely felöleli az árat, a szállítási határidőt és a nyújtott szolgáltatásokat is, figyelembe veszi a termelés mennyiségi oldalát, a termelékenységet, az önköltséget, a veszteségeket, sőt a termelés és a termék környezetvédelmi kérdéseit is. A szélesebben értelmezett minőséghez hozzátartoznak a kulturális, társadalmi, morális és más emberi szempontok is.

Az itt felsorolt, kiragadott példák azt szemléltetik, hogy milyen jellegű az a gazdag információ, amely az egyes EOQ-konferenciákon megszerezhető. Az elhangzottak egy részével vitába lehet szállni, a bemutatott tapasztalat egy része egyoldalúnak tűnik, egy-egy vállalati beszámoló anyagáról úgy érezzük, hogy abban semmi általánosítható nem található. Ez természetes is, hiszen az előadó is és a hallgató is szubjektív. Egy-egy konferencia teljes anyagának átnézésekor valószínű, hogy az előadásoknak alig egyharmada-egynegyede lesz számunkra érdekes. Bizonyos azonban, hogy az a keresztmetszeti kép, amelyet az EOQ az éves konferenciákon keresztül elénk tár, jó áttekintést biztosit a minőségügyről és az egyes problémák mindenkori állásáról.

- autóipar, - gyógyszeripar, - élelmiszeripar,

- építésügy, - szoftver, - egészségügy.

- oktatás, - szolgáltatás, - tanácsadás, - megbízhatóság, - terminológia,

- statisztikai módszerek, - rendszertanúsítás, - minőségpolitika, - környezetvédelem.

Egy másik komoly eredmény az Oktatási Bizottság által kidolgozott oktatási rendszer, amely remélhetőleg megadja az alapot a minőségügyi képzettségek egyenértékűségének elismerésére és kölcsönös elfogadásuk biztosítására, a rendszerben előirányzott három szintnek megfelelően (minőségügyi szakértő, minőségügyi rendszermenedzser, minőségügyi auditor). Ez a bizottság is hosszú éveken át magyar titkársággal működött.

Érdemes még kiemelni a rendkívül aktív részvételt a Megbízhatósági Bizottságban (részben magyar titkársággal) és a Statisztikai Módszerek Bizottságában (előadásokkal, személyes részvétellel és magyarországi rendezvénnyel).

Vissza az előző lapra