Az EOQ MNB 25 éve

Dr. Sütő Kálmán, tiszteletbeli elnök

Gondolatok az EOQ MNB alapításának 25. évfordulóján

Földesi Tamás, választmányi tag

Az Európai Minőségügyi Szervezet (EOQ, régebben EOQC) munkájában a magyar szakemberek kezdettől fogva aktívan vettek részt, noha ehhez csak kevés állami támogatást kaptak, és az aktív részvétel főleg attól függött, hogy az illető szakember vállalata mennyire ismerte fel a minőségügy jelentőségét.

Az EOQ évente megtartotta szokásos konferenciáját, amelyen a minőségügy legjobb szakértői vettek részt és tartottak előadást. Ezek az előadások azután egy-egy kiadványban megjelentek, és belőlük elég jó átfogó képet lehetett kapni a minőségügy nemzetközi állásáról, arról, hogy milyen problémák foglalkoztatják a minőségügy szakértőit, milyen új utakat keresnek, és hol sikerült valamilyen érdekes megoldást találni.

Aki ezeket az előadásokat nemcsak utólag olvasta el a kiadott gyűjteményben, hanem módja volt személyesen részt venni a konferencián, valamint az előadásokat követő vitákon és kerekasztal-megbeszéléseken is részt vehetett, akkor azokba a problémákba is betekintést nyerhetett, amelyek különben a felszín alatt rejtve maradtak volna.

Az előadások tematikája rendkívül széles volt, az elméleti kérdésektől a gyakorlati alkalmazásokig szinte mindenre kiterjedt, bár az egyes szakterületek speciális kérdéseit nem a konferenciákon, hanem inkább az EOQ szakterületi bizottságainak ülésein vitatták meg. Az EOQ-nak ezeken a szakterületi bizottságain kívül horizontális bizottságai is vannak, egy-egy általános elvi kérdéscsoport rendszeres vizsgálatára.

A konferenciákon elhangzó előadások között mindig helyet kaptak azok a beszámolók, amelyek egy-egy ország nemzeti méretű, többnyire állami támogatással és szervezéssel végzett kampányáról vagy központi intézkedéseiről adtak tájékoztatást. Számos országban volt például olyan többéves kormányprogram, amely támogatta a minőségügyi rendszerek bevezetését az iparba. Bár az EOQ nevében európai, valójában helyt adott a világ minden részéből érkező szakértők előadásainak, és a konferenciákon számos japán és amerikai előadó vett részt. Így például gyakran lehetett tájékoztatást kapni a Japánban a minőség támogatására és oktatására tett számos központi intézkedésről. Az USA-ban is történtek kormányzati lépések a minőség közvetett vagy közvetlen támogatására, de hallottunk ilyenekről Argentínától Hollandiáig szinte mindenhonnan.

Az országos beszámolókból arról is értesülhettünk, hogy egy-egy felmérés alapján milyen a minőségügyi rendszerek elterjedtsége, milyen százalékot érnek el a hibaköltségek vagy a hibamegelőzés költségei, tehát olyan adatokról, melyek összehasonlítási alapul szolgálhatnak egyes becslésekhez.

A konferenciákon szereplő elméleti kérdések például olyan problémákkal foglalkoztak, mint a minőség fogalmának különböző megközelítési lehetőségei, a mérési hiba és a mérési bizonytalanság fogalma, a megbízhatóság tervezése, a statisztikai módszerek alkalmazása, alternatív megoldások összehasonlító elemzése, a minőség költségeinek meghatározása.

Az előadások nagy része nem kívánt általánosítható kérdéseket felvetni, hanem megelégedett az előadó által képviselt gyár tapasztalatainak ismertetésével. Elmondták, milyen reményeket fűztek a rendszer bevezetéséhez, milyen nehézségekkel találkoztak, amikor a gyár konkrét körülményeire kívánták alkalmazni a szabványok általános előírásait. A legtöbb gyárnak voltak ilyen természetű problémái, és ezek annál több kreatív erőfeszítést igényeltek, minél jobban különbözött a gyár profilja egy mechanikai üzemétől. Elmondták a tanúsításra való felkészülésnek és magának a tanúsításnak a tapasztalatait, és rámutattak arra, hogy a rendszer bevezetése milyen piaci sikereket vagy egyéb hasznos tapasztalatokat hozott.

A gyári tapasztalatok között általában nagy hangsúlyt kapott a vezetők megnyerése, a dolgozók oktatása, részprogramok kidolgozása, ösztönzési rendszerek bevezetése.

A gyári tapasztalatokhoz hasonló, de ezeken túlmutató információt nyújtottak a tanácsadók tapasztalatai. A tanácsadók ugyanis sok üzemet látnak és több lehetőségük van az összehasonlításra, az általánosításra.

Ilyen tapasztalatok összegzéséről számolt be például Juran professzor tíz évvel ezelőtt, amikor bemutatta, hogy a japán termékminőség fejlődési trendje meredekebb az amerikainál, és hogy 1975 óta az amerikai ipar egyre erősebben lemaradt a japán eredményekhez képest, Bár az amerikai gépjárműiparban bekövetkezett javulás hatására ez a lemaradás már nem nő, de tovább is fennáll - mondta Juran, és részben az oktatás továbbfejlesztését, részben sok-sok apró minőségjavítás bevezetését jelölte meg követendő útként.

Sok más olyan névvel is találkozhattunk évről évre az előadók között, akiket a minőségügyi irodalomból jól ismerünk, és külön élmény volt ezek előadását személyesen is meghallgatni, már csak azért is, mert többségük a minőségügy olyan elkötelezett művelője, akinek lelkesedése is hatott a hallgatóságra.

Több tanácsadó hívta fel a figyelmet arra, hogy a műszakiak nem eléggé ismerik a pénzügyi előírásokat, és nem tudnak kialakítani a vállalat pénzügyi vezetőivel közösen olyan könyvelési rendszert, amely lehetővé tenné a minőség költségeinek elemzését, és képtelenek megmondani, mennyibe kerül és milyen haszonnal jár egy általuk javasolt műszaki megoldás bevezetése.

Az EOQ konferenciák résztvevőinek ma is 85%-a műszaki és alig 14%-a közgazdász. Ilyen körülmények között érthető, ha a kérdések gazdasági elemzése hiányos marad. Ha a közgazdászok tudatában lennének annak, hogy a minőségi hiányosságok miatti költségek csökkentésével a bruttó nemzeti jövedelmet 5-10%-kal lehetne növelni, jobban érdeklődnének a minőségügy irányt és ugyanúgy foglalkoznának vele, mint az infláció és a munkanélküliség kérdésével.

A gyenge minőség maga is az infláció egyik forrása - mondja az egyik előadó. A gyenge minőség többek között kisebb tartósságot jelent, ami gyakoribb beszerzést tesz szükségessé, de ugyanezt eredményezheti más jellemzők romlása is: a gyengébb mosóhatású mosóporból több kell. Így vezet a gyenge minőség a kereslet növekedéséhez. A gyenge minőséggel párhuzamosan a gyártóhoz érkező reklamációk és a minőségi hiányosságok költségei nőnek, nő az önköltség, és a gyártó kénytelen emelni az árat. A vevő rosszabb árut kap és többet fizet érte.

A műszaki és pénzügyi szakértők közti szakadékhoz hasonló helyzettel találkozunk egyes feladatok számítógépre vitelekor. A rendelő többnyire nem tudja, hogy milyen igényt lehet a számítógép segítségével könnyen teljesíteni, és melyek azok, amelyek teljesítése igen költséges lenne. Így gyakran félmegoldások születnek nagy ráfordításokkal, holott sokkal kisebb ráfordítással sokkal több feladatot is meg lehetne oldani a számítógéppel, mint amire a rendelő egyáltalán gondolt.

A tanácsadók mutattak rá arra is, hogy a minőség alakulásában a fogyasztók is részt vesznek. A fogyasztó szerepe abban áll, hogy bojkottálja a rossz minőségű vagy drága árut, akkor is, ha a piacon nincs más áru, amellyel azt helyettesíthetné. Ezt akkor lehet megvalósítani, ha fogyasztói szervezetet hoznak létre. Az ilyen szervezetnek az is szerepe, hogy tájékoztassa a fogyasztót a minőségről és az árakról, együttműködjön a sajtóval és más tömegkommunikációs szervekkel. Ez azt is megkönnyíti, hogy a kormány tisztán lássa, hol kell beleavatkoznia a gyártás vagy az értékesítés folyamatába. Az ilyen információ a gyártókat és a kereskedelmet is befolyásolni tudja.

A minőség a gyártó felelőssége. Hiba volna olyan, országos minőségszabályozási vagy -biztosítási programokat, minőségtanúsítási rendszert stb. létrehozni, amely a felelősség egy részét nem termelő szervezetekre, pl. a szabványügyi intézményre hárítaná át. Ipari vagy kereskedelmi egyesülések sokat tehetnek annak tudatosítása érdekében, hogy milyen minőségi szintet kell elérni és milyenek lehetnek az ehhez tartozó méltányos árak, jelentős szerepük lehet a csalás és tisztességtelen verseny kiküszöbölésében.

A minőséget gyakran úgy értelmezik, mint a termelés és a gyártás minőségét. Valójában szélesebb körű értelmezésre van szükség, olyanra, amely felöleli az árat, a szállítási határidőt és a nyújtott szolgáltatásokat is, figyelembe veszi a termelés mennyiségi oldalát, a termelékenységet, az önköltséget, a veszteségeket, sőt a termelés és a termék környezetvédelmi kérdéseit is. A szélesebben értelmezett minőséghez hozzátartoznak a kulturális, társadalmi, morális és más emberi szempontok is.

Egyes tanácsadók szerint a sikeres vállalatok nem egy-két kérdésben mutatnak fel jelentős eltérést a többihez képest, hanem mindent egy kicsit jobban csinálnak, mint a többiek. Ez a látszólag kis előny évről évre megújul, folyamatos vezető szerepet biztosít és többet ér, mint minden évtizedben egyetlen nagy ugrás.

Az itt felsorolt, kiragadott példák azt szemléltetik, hogy milyen jellegű az a gazdag információ, amely az egyes EOQ-konferenciákon megszerezhető. Az elhangzottak egy részével vitába lehet szállni, a bemutatott tapasztalat egy része egyoldalúnak tűnik, egy-egy vállalati beszámoló anyagáról úgy érezzük, hogy abban semmi általánosítható nem található. Ez természetes is, hiszen az előadó is és a hallgató is szubjektív. Egy-egy konferencia teljes anyagának átnézésekor valószínű, hogy az előadásoknak alig egyharmada-egynegyede lesz számunkra érdekes. Bizonyos azonban, hogy az a keresztmetszeti kép, amelyet az EOQ az éves konferenciákon keresztül elénk tár, jó áttekintést biztosit a minőségügyről és az egyes problémák mindenkori állásáról.

Az EOQ munkájának látható eredményei között az éves konferencia anyaga csak az egyik fő tényező. A másik fő tényező az EOQ bizottságaiban és szekcióiban folyó tevékenység. Az EOQ szekcióknak nevezi azokat a csoportokat, amelyek egy-egy iparág minőségügyi kérdéseivel foglalkoznak, bizottságnak azokat a csoportokat, amelyek horizontális, átfogó elemzéseket végeznek.

Fontosabb szekciók:

- autóipar,

- gyógyszeripar,

- élelmiszeripar,

- építésügy,

- szoftver,

- egészségügy.

Fontosabb bizottságok:

- oktatás,

- szolgáltatás,

- tanácsadás,

- megbízhatóság,

- terminológia,

- statisztikai módszerek,

- rendszertanúsítás,

- minőségpolitika,

- környezetvédelem.

Ezek köre az idők során hol bővült, hol szűkült, közülük is csak néhánynak a tevékenységéről lesz szó, példaként.

A szekciók közül kiemelkedően aktív munkát végzett a Gyógyszeripari Szekció és a magyar vezetéssel működő Élelmiszer Szekció. Ez utóbbi külön kiadványt jelentett meg az érzékszervi vizsgálatokról, továbbá az elmúlt években több nemzetközi szemináriumot szervezett az ágazatot foglalkoztató egyes kérdésekről.

A bizottságok közül kiemelkedő eredményt ért el a Terminológiai Bizottság azzal, hogy kiadta az EOQ Glossary-t, amelyben megtalálható a minőséggel kapcsolatos legfontosabb fogalmak meghatározása (angolul) és a fogalmak egyenértékű megfelelői 18 nyelven (köztük magyarul is).

Egy másik komoly eredmény az Oktatási Bizottság által kidolgozott oktatási rendszer, amely remélhetőleg megadja az alapot a minőségügyi képzettségek egyenértékűségének elismerésére és kölcsönös elfogadásuk biztosítására, a rendszerben előirányzott három szintnek megfelelően (minőségügyi szakértő, minőségügyi rendszermenedzser, minőségügyi auditor). Ez a bizottság is hosszú éveken át magyar titkársággal működött.

Érdemes még kiemelni a rendkívül aktív részvételt a Megbízhatósági Bizottságban (részben magyar titkársággal) és a Statisztikai Módszerek Bizottságában (előadásokkal, személyes részvétellel és magyarországi rendezvénnyel).

A bizottságok és a szekciók szemináriumain van meg leginkább a lehetőség egyes kérdések alapos elemzésére, hiszen ezek egy-egy alkalommal viszonylag szűkebb tematikával foglalkoznak, és ezeken az egyes témák igazi szakértői vesznek részt. Ezért sokak szerint a szekciók és a bizottságok munkái jelentik az EOQ legfőbb értékét.

Anélkül, hogy rangsorolni akarnánk az EOQ-konferenciák előadásait a szekciók és a bizottságok munkájával szembeállítva, annyi bizonyos, hogy mindezek értékes információ forrásai. Hogy ki mennyit tud belőle hasznosítani, az nem a forrás gazdagságán, hanem annak hozzáférhetőségén és a magyar szakemberek átvételi készségén múlik.

Vissza az előző lapra