Az EOQC Tanácsa a Végrehajtó Bizottság javaslata alapján 1976-ban Koppenhágában tartott 51. ülésén határozatot hozott, hogy a 23. Konferencia megrendezésével Magyarországot bízza meg. A bejelentést a Magyar Nemzeti Bizottság örömmel fogadta és már a következő évben megkezdte a 1979-ben Budapesten sorra kerülő nemzetközi tanácskozás előkészítését.

A Hilton Szállóban 1979. szeptember 4-7 között megtartott konferencia és az azt megelőző VB és Tanácsülés programjának kialakítását az MNB Választmányából, Elnökségéből és az MSZH szakembereiből létrehozott bizottság az EOQC főtitkárának közreműködésével végezte. Több mint 200 előadásjavaslat érkezett 23 országból (köztük az USA-ból, Japánból, Ausztráliából). Ezeket az EOQC MNB 7 szakbizottsága bírálta el, és végül 129 előadás került a konferencia programjában. Emellett további 54 javaslatot tartalék-előadásként fogadtak el.

"Az értekezletre 600 külföldi és 200 magyar minőségügyi szakembert várnak, közöttük nemzetközi hírnevű tudósokat, mérnököket, tervezőket és közgazdászokat, valamint nagyipari vállalatok vezetőit.

Nemcsak az európai országokból érkeznek vendégek: képviseltetik magukat más kontinensen működő minőségügyi szervezetek pl. az Egyesült Államokbeli, a Japán és az Ausztrál Szervezetek.

A budapesti konferencia témája igen időszerű: a minőség ügyét kívánja elemezni a gazdaságosság és az érdekeltség szemszögéből. A minőség fejlesztésének kérdése világviszonylatban ugyanis már túljutott azon, hogy az "csak" életbevágóan szükségszerű. A ma gazdasága már nem "mindenáron" kívánja előállítani a jó minőséget, hanem gazdaságosabban, olcsóbban, kevesebbet felhasználva a rohamosan fogyó nyers anyagokból és energiából. S mindezeket a feladatokat úgy kell megoldani korunk gazdaságának, hogy a megnövekedtet direkt igények mellett az olyan közvetett igényeket is kielégítse, mint többek között a környezetállóság, a környezetvédelmi és a biztonsági követelmények kielégítése stb.

A gazdaságosan végrehajtandó minőségfejlesztés számos feltétele közül a 23. Konferencia műsorra tűzte az érdekeltséget is. A kérdésnek ezt a vonatkozását a szakirodalom sem tárgyalta még alaposabban és a gyakorlat sem konkretizálta a részleteket. Különösen nem úgy, hogy az érdekeltségeken már ne csupán a munkát végző dolgozók vagy üzemek, termelőegységek anyagi érdekeltségét értsük, hanem annak erkölcsi vonatkozásával is egyre fontosabb tényezőként számoljunk.

A minőségfejlesztés ügye a világgazdaságban végbemenő változások miatt társadalmi üggyé vált. A tartós, jó minőségű termék egyben takarékosságot, gazdaságosabb anyag-, energia- és munkaerő-ráfordítást is jelent, s ez ma már nem lehet közömbös egyetlen ország gazdaságában sem. Hasonlóképpen műsorra tűzi a budapesti konferencia a harmadik szektor: a szolgáltatás minőségfejlesztésének elvi és gyakorlati kérdéseit is. Ez a terület is egyre nagyobb szerepet kap a gazdaságokban, közvetlenül érinti az életszínvonalat és ezért a szolgáltatás minősége a minőségfejlesztés szerves részévé vált."

A konferencia munkája három szekcióban és négy szemináriumban folyt. Valamennyi tanácskozás terv szerint és zavartalanul zajlott le. A résztvevők kifejthették nézeteiket és hasznos szakmai vitákban kereshették a megoldás módozatait a "Minőség - Gazdaságosság - Érdekeltség" szerteágazó problémáira.

A külföldi szakemberek érdeklődését nagy mértékben felkeltette a magyar minőségszabályozás új irányairól tartott előadás. Később az elhangzottakról a résztvevők a gyakorlatban is meggyőződhettek a gyárlátogatásokon. Közel 250 külföldi szakember kereste fel üzemeinket. A legnagyobb érdeklődés a Jászberényi Hűtőgépgyár és a Videoton iránt nyilvánult meg.

A Magyar Szabványügyi Hivatal a konferencia tiszteletére pályázatot hirdetett "Minőség - Gazdaságosság - Érdekeltség" címmel, a minőségfejlesztést szolgáló tanulmányok készítésére. Erre 48 pályamunka érkezett be egyetemi, vállalati és intézményi szakemberek tollából. Az ünnepélyes eredményhirdetésre és a díjak átadására a konferencia záró plenáris ülésén került sor.

A konferencia rendezésének költségeit teljes egészében a résztvevők fedezték. A bevételek meghaladták az előirányzatot, a kiadások a tervezettnél kisebbek voltak. Ennek köszönhető, hogy a konferencia közel egy millió Ft-os nyereséggel zárt. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a több százezer dollárt, amelyet a résztvevők szállásköltség, étkezés, vásárlás címén elköltöttek, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a konferencia minden szempontból gazdaságos és eredményes pénzügyi vállalkozás is volt Magyarország számára.

Mind a plenáris üléseken, mind a szekciókban elhangzott előadások magas színvonalúak voltak. A legtöbb előadás a termékek és gyártási folyamatok minőségszabályozásával foglalkozott.

A nemzetközi méretekben egyre inkább kibontakozó gazdasági integráció ugyanakkor megköveteli, hogy a minőséggel ne csak egyes szakemberek vagy néhány osztály foglalkozzék, hanem az egész vállalat, valamennyi dolgozó ügye legyen. Jó példa volt erre a japán Minőségi Körök több előadásban ismertetett gyakorlata.

Számos előadás foglalkozott az állam minőségszabályozó szerepével, ezen belül a szabványosítás jelentőségével. A tagországok közötti együttműködés műszaki akadályainak elhárítását segítheti elő a minőségvizsgálati eredmények országok közötti kölcsönös elismerése. Ennek fontos feltétele, hogy a követelményeket és vizsgálati módszereket tartalmazó nemzetközi szabványok kidolgozása és alkalmazása felgyorsuljon.

A szekciókban tartott előadások mellett a szakembereknek egyes szemináriumokon lehetőségük nyílt egy-egy témakör alaposabb megvizsgálására. Így pl. rendkívül magas színvonalon cseréltek eszmét a minőség és a ráfordítások, tehát a költségek összefüggéseiről. A világszerte érezhető nyersanyag- és energiaproblémák különös aktualitást adtak e témakörnek. A legfontosabb következtetés az volt, amely szerint az elsőre jó minőségben legyártott termék a legolcsóbb. Így elmaradnak az utólagos javítások és az ezzel járó munkaidő-veszteségek.

Nagy figyelmet fordítottak a szakemberek a termékek megbízhatóságának kérdéseire. A figyelem középpontjába a meghibásodások valószínűségének lehetséges csökkentése, a javítások gyors és pontos elvégzése állt.

A nemzetközi kereskedelem, a gyártásszakosítás és a kooperáció gyorsütemű fejlődése parancsolóan előírja, hogy a termékekkel, részegységekkel és alkatrészekkel szemben támasztott piaci követelmények változásairól és azok vizsgálati módszereiről a magyar szakemberek minél szélesebb körben és minél gyorsabban megkapják a szükséges információkat. Ebben nagy segítséget nyújtott az EOQ Magyar Nemzeti Bizottság és az egyes szakbizottságok.

A világszerte érezhető energia- és nyersanyaggondok szükségessé teszik, hogy a magyar minőségügyi szakemberek hazai és nemzetközi szinten keressék azokat a gyakorlati szabályozási módszereket, amelyeknek segítségével a minőség javítása mellett egyidejűleg lehetőség nyílik a gyártási és üzemeltetési ráfordítások mérséklésére a fajlagos anyag- és energiaigény csökkentése révén.

A nemzetközi méretekben kibontakozó gazdasági integráció és az ebbe történő bekapcsolódásunk megköveteli, hogy a minőséggel ne csak az egyes szakemberek foglalkozzanak, hanem ez az egész vállalat, sőt az egész ország ügye legyen.

A lakossági szolgáltatások gazdasági és politikai jelentősége parancsolóan igényli, hogy a minőségszabályozásban alkalmazott elveket és gyakorlati módszereket kiterjesszék a szolgáltatások minőségének fejlesztésére is. A korszerű minőségszabályozáshoz szükséges ismeretek elsajátítása érdekében biztosítani kell a megfelelő oktatási intézményeket és formákat. Ebben a folyamatban hasznosítani kell a társadalmi szervezetek lehetőségeit is.

Biztosítani kell, hogy konferencia ne csak egy rendezvény legyen, hanem olyan szakmai és társadalmi eseménysorozattá váljék, amely alkalmas arra, hogy az egész magyar társadalom figyelmét rendszeresen a minőségfejlesztésre irányítsa.

A 23. EOQC Konferencia nagy siker volt. A sajtó, a TV és a Rádió folyamatosan hírt adott az eseményről és méltatta jelentőségét, így országosan is reflektorfénybe került a hazai minőségfejlesztés ügye.

A konferenciára történő felkészülés az elhangzott hazai és külföldi előadások jó összegzései voltak az elért eredményeknek, összehasonlítási alapul szolgáltak ahhoz, hogy gondos számvetés után reálisan megállapíthassuk, hol tartunk, milyen eredményeket értünk el az előző években, mik a hiányosságaink és mit kell tennünk a minőségfejlesztésben, a korszerű minőségszabályozások elterjesztésében, az új minőségi szemlélet kialakításában.

Az MNB a nemzetközi konferencia ajánlásainak megfelelően a teendőkre Intézkedési Tervet dolgozott ki. Ebben többek között határozat született arra, hogy a következő évtől kezdve minden évben egynapos Országos Minőségügyi Konferenciát kell tartani, ahol széleskörű fórumon, a legkiválóbb hazai szakértők bevonásával kell megvitatni az időszerű hazai minőségügyi teendőket, felhasználva a hazai és nemzetközi tapasztalatokat.

Az MNB vállalt kötelezettségét teljesítette. 1980 novemberében az első országos konferencián - melynek témája megegyezett az előző évi nemzetközi konferenciával - az MNB elnöke a következőkben összegezhette a kezdeményezés sikerét.

Vissza az előző lapra